Ugye mindenkinek ismerős a szituáció, amikor hazajön az oviből, suliből a gyerkőc, és a "mi volt ma? "  kérdésre a leggyakoribb válasz: SEMMI. A nagy semmi :-D Az óvoda és az iskola tipikusan az a hely, ahol soha semmi nem történik. Ugyan nekem még nem sulisok a gyerekeim, mindketten óvodába járnak, de erre a kérdésre maximum annyit húzok ki belőlük, hogy a kis barátaik voltak-e éppen aznap, vagy sem. Ennél meg azért nyilván kicsit többet szeretnék tudni a napjukról :-D

Szóval más módszerhez folyamodtam, és hazaúton, vagy az ovi utáni játék, esti mesélés közben egészen konkrét kérdéseket tettem fel nekik aznappal kapcsolatban, amire viszont már olyan 70-80%-ban válaszolnak. Igaz ezt néha el kell osztani minimum kettővel, de még így is lényegesen több információhoz jutok, mint a szokásos mi volt az oviban kérdéssel :-D

Ezeket szoktam általában megkérdezni tőlük, így nagyjából kapok egy képet, hogy hogyan telt a napjuk:

1. Finom volt a reggeli?
2. Olvastatok ma? Emlékszel mi volt benne?
3. Volt ma X néni?
4. A dadus néni is volt ma? Kedvesek voltak?
5. Voltatok kint az udvaron? Homokoztatok?
6. Az udvaron kikkel játszottatok?
7. Kedvesek voltak veletek kint?
8. Történt ma valami, ami miatt szomorú voltál?
9. Bent milyen játékokkal játszottatok? Építettél/Rajzoltál/Festettél valamit ma?
10. Mi volt az ebéd? Tészta? Volt leves is?
11. Jól érezted ma magadat?
12. Aludtatok délután?
13. Hogy látod, ma jól viselkedtél?
14. Voltatok a tornateremben?
15. Sikerült egyedül felöltözni?

Persze ezt nem úgy kell elképzelni, hogy leültetem őket, előveszek egy papírt és jegyzetelek, hanem spontán, hazafelé az úton, játék közben beszélgetünk. És nem is feltétlenül kérdezek meg mindent, mert van, hogy arra a kérdésre, hogy mit játszottatok bent, elkezd mesélni, hogy milyen új kirakót sikerült kirakni, és utánna ebben az irányba folytatódik tovább a beszélgetés. Azt nagyon fontosnak érzem, hogy beszélgessek velük, és hogy mindketten eltudják mondani, amit szeretnének, ami bántja őket, vagy ami örömöt okozott nekik aznap. Azt szeretném, ha tudnák, hogy bármit elmondhatnak nekem, és ha valami baj van, vagy szokatlan hatás éri őket, akkor azt szeretném, ha azt éreznék, hogy ezt el kell mondaniuk nekem, nem pedig azt, juj ezt anya meg ne tudja. 

Persze nehogy bárki is azt gondolja, hogy minden nap ilyen idillikusan sikerül velük kommunikálni... :-D Dehogy. Van, hogy ők is nyűgösek, mi is azok vagyunk, és csak túl akar lenni mindenki az estén. De azért igyekszünk, és törekszünk arra, hogy 3-4 éves korukban is minél többet kommunikáljunk velük, és biztatjuk őket, hogy bátran osszák meg az élményeiket, akár pozitívak, akár nem.