Vajon hogyan lehetséges egy 10 gyermekes családban egy kis énidőt tartani? Belefér egyáltalán? És ha igen, hogyan? Joób Dóri és Marci már 17 éve házasok, 10 gyermeket nevelnek, és úton van a tizenegyedik gyerkőc is. Nagyon kiváncsi voltam, hogy mi a titka a jól működő családjuknak, és hogy ennyi csemete és feladat mellett Dóri hogyan tud időt szánni magára, és miként tud minőségi kapcsolatot ápolni a férjével :-) 

Három diplomád van, 10 gyermeket neveltek, és úton van a tizenegyedik gyerkőc is. Most nyilvánvalóan az anyaság és a gyermeknevelés tölti ki a mindennapjaidat, ami szerintem a legszebb és legfontosabb hivatás. Mégis ennyi tanulás után nincs néha hiányérzeted, hogy jó lenne valamelyik végzettséged szerinti állásban is dolgozni? Vagy pont, hogy a gyerekek mellett számodra a tanulás, illetve a pár hete indított blogod az énidőd, a kikapcsolódás, ami feltöltött?

Számomra tudatos döntés volt, hogy a karrier helyett az anyaságot választom. Ennek ellenére természetesen voltak olyan időszakok az elmúlt tizenöt évben, amikor vágytam arra, hogy valami másban is kipróbáljam magam. Egy időben a férjemnek, Marcinak volt egy magazinújsága, abban például rendszeresen írtam cikkeket (főként családi témában), később pedig nyitottam egy használt gyerekruha üzletet, ahol kimosva és kivasalva árusítottuk a ruhákat. (Azért mindig maradtam a család és a gyerek témánál.) Egy idő után viszont rájöttem, hogy nem is hiányzik annyira ez a fajta felelősség vagy kötelezettség, így visszatértem a „csak anya” szerepbe.

Igen, valószínűleg a tanulás (amikor a harmadik diplomám megszerzésén dolgoztam) is egyfajta énidő volt számomra, főleg, hogy a férjemmel együtt végeztük az egyetemet, így esténként a közös tanulás egy jó program is volt számunkra. Abban pedig, hogy belekezdtem a blogírásba, biztosan szerepet játszott az az igény, hogy egy kicsit más területen is tevékenykedjek.

Ennyi gyerkőc mellett biztosan jól összerakott napirend szerint működik a családotok, hogy ne uralkodjon el a káosz. Mégis hogy látod, egy napodba mennyi időt tudsz magadra szánni, belefér-e egyáltalán, hogy kicsit egyedül legyél? Mennyire fontos ez számodra?

Mivel egész nap nagy a pörgés, és az elvégzendő feladatokra sem mindig jut idő, ezért nyilván magamra sincs túl sok időm. De ezt nem is igénylem annyira. Amit viszont nagyon igénylek, az az esti nyugodt beszélgetés Marcival, miután a gyerekek lefeküdtek. Ez az, ami mindkettőnket igazán feltölt. Napközben elég egy kis „lopott idő”, például amikor a kisebbek alszanak. Ritkán, de olyan is előfordul, hogy túl sok az inger, és úgy érzem, közel állok a kiboruláshoz, ilyenkor általában Marcira vagy Grétire (a legnagyobb lányunkra) bízom a gyerekeket, és elvonulok kicsit…

Mi az, ami téged, mint nő feltölt? Sokszor elég egy 5 perc csendben elfogyasztott kávé, vagy ennél azért többre vagy másra van szükség ennyi gyerkőc mellett?

Sokszor elég egy 5-10 perces kávészünet, esetleg egy újságcikk elolvasása, és máris újult erővel tudom folytatni. Bár én sokszor annyira pörgök, hogy észre sem veszem, hogy kéne egy kis szünetet tartani, inkább Marci szokta mondani, hogy most üljünk le egy kicsit.

Sokan mondták már nekem anyukák, hogy az estéket sehogy sem tudják úgy megoldani, hogy mindenki időben elmenjen aludni, sokszor este 10-11-ig is pörögnek a csemeték, és így szinte semmi esély rá, hogy kicsit maguk legyenek. Nálatok ez hogy működik? Hogy értétek el azt, hogy az összes gyermek szépen magától a saját ágyába kerüljön este 8-9 között?

Hát, az, hogy „szépen, magától” mindenki a helyére megy és ott is marad, az nálunk sem jellemző. Természetesen a mi gyerekeink is elmennek a falig, azaz addig próbálkoznak, amíg lehet. De mivel nagyon igényeljük, hogy esténként kettesben lehessünk, ezért arra tanítjuk őket, hogy értsék meg ezt, hiszen számukra is nagyon fontos, hogy apa és anya között harmónia legyen. 

Sokszor látni azt is, hogy a gyermekek megérkezésével a szülők sajnos elhidegülnek egymástól, már egymás számára is “csak” egy anyát és apát jelentenek. Ti hogyan tudjátok 17 éve fenntartani a lángot a kismillió egyéb feladatotok mellett?

Nálunk sem mindig automatikus ez, hanem mindkettőnk részéről odafigyelést és nem ritkán áldozatot is követel a kapcsolatunk frissen tartása. Talán két titkunk van, az egyik, hogy minden nap legalább másfél órát beszélgetünk (és nem csak a gyerekekről), a másik pedig, hogy – még a kapcsolatunk legelején – megfogadtuk, hogy nem fekszünk le haraggal. (17 év alatt csak néhány alkalommal fordult elő, hogy ezt nem sikerült megvalósítani, de akkor is másnap rendeztük a dolgokat.) Véleményem szerint csak akkor tud egy család jól működni, ha a szülők között harmónia van, és nem csak szülők lesznek, hanem megmaradnak férj és feleség szerepben is. 

Sok képet meg videót láttam már rólad, de egyiken sem tűntél elhanyagoltnak, vagy slamposnak, pedig néha 1-2 gyerek mellett is nehéz vállalhatóan kinézni. Mennyire fontos számodra a külső megjelenésed?

Nem vagyok az a cicababa típus, de azért fontos számomra, hogy ne legyek slampos, főleg, ha emberek közé megyek. Fodrászhoz és kozmetikushoz nem sűrűn jutok el, de azért igyekszem karban tartani magam. Ugyanígy szülés után is fontos, hogy visszanyerjem a szülés előtti súlyom. Terhesség alatt eléggé frusztrál az, hogy diéta ellenére is mindig sokat hízom, de igyekszem ezt nem központi kérdésként kezelni, hiszen egy kisbaba fejlődik bennem, és ez a legfontosabb. 

Szokott időnként olyan érzés a hátalmába keríteni, hogy most legszívesebben beülnél a kocsiba, és csak mennél? Mit csinálsz, ha besokalltál? Igényled időnként, hogy kimozdulj otthonról egyedül?

Persze, időnként van erre igényem. Ha nem vagyok terhes, akkor általában egy 5-6 kilométeres futással vezetem le a feszültséget (ha nagyon ideges vagyok, akkor tíz kilométert is futok). Várandósan marad az elvonulás, egy kis olvasás, esetleg egy fürdő. Általában gyorsan fel tudok töltődni. 

Mit tanácsolnál azoknak az édesanyáknak, akik úgy érzik, hogy sosincs idejük magukra, sem a párkapcsolatukra a gyerekek mellett?

Azt, hogy mindenképpen szánjanak időt magukra, de legfőképpen a párkapcsolatukra, mert az nem jó, ha kiégnek vagy zátonyra fut a párkapcsolatuk a gyerekek miatt. Egy autó is gyorsan tönkremegy, ha nem viszik el a kötelező szervizekre. Ugyanígy nekünk is szükségünk van regenerálódásra, töltődésre, karbantartásra. Azt mindenképpen szoktam javasolni a kisgyerekes anyukáknak, hogy amikor a kicsi alszik, tegyék félre a házimunkát, és ők is pihenjenek vagy csináljanak olyat, ami feltölti őket. Fontos, hogy fittek és vidámak maradjanak, mert a gyerekeknek ilyen anyukákra van szükségük!

Úgy érzem, hogy egy nagyon hasznos és inspiráló interjút sikerült összehozunk :-) Ha kíváncsiak vagytok Dóriék mindennapjaira, akkor kövessétek őket Joób Family néven Facebookon :-)