Az a helyzet, hogy kicsiny hazánkban nem csak foci és politikai szakértő a lakosság 90%-a, de természetesen azt is mindenki jobban tudja, hogy egy anyának mit kellene, vagy nem kellene csinálnia, hol a helye, és ennek a létező összes platformon igyekszik is hangot adni. Ugyanis egyeseknek egyszerűen nem képesek megérteni, hogy attól, mert valaki anya lett, még nem szűnik meg létezni. Sem EMBERNEK, sem NŐNEK, sem pedig FELESÉGNEK! Egy rossz beidegződés miatt az emberek úgy gondolják, hogy ha már egyszer világra hoztál egy gyereket, onnantól kezdve magadat teljesen fel kell áldoznod, sőt, meg is kell szűnnöd létezni, és kizárólag az anyaságra koncentrálhatsz, mert csak így válthatsz jó anyává. Bárminemű ezzel nem "kompatibilis" cselekedetet merészelsz csinálni, máris  elkönyvelnek rossz anyának. Nem értem, hogy mégis miért fáj az az embereknek, ha egy anya időnként kimozdul otthonról, és ne adj isten jól is érni magát ott, ahol van?! 

Annyira felháborító, hogy ilyenen ki tudnak akadni az emberek, és mindennek elhordják a másikat. A többségnek nem is csak az fáj, hogy kimozdul valaki, hanem hogy jól merészelte érezni magát. Miért kell kérdőre vonni az édesanyákat a nem a gyermek mellett eltöltött időkért. (Persze tudom, hogy van, amikor valós a probléma, nekem sem szimpatikus, ha egy gyermekre non-stop valaki más vigyázz, mert a szülei "nem érnek rá", de most nem erről van szó)

Én az első szülésem után alig bírtam mozogni, rettenetesen fájt a gátsebem. De kb. két héttel szülés után szépen felöltöztem, megmostam a hajam, kisminkeltem magam, felvettem egy csinos ruhát meg egy magas sarkút és elmentünk a férjemmel a 10 percre lévő McDonalds-ba (ez volt a legközelebb) 1 órára. Még ekkor is alig bírtam ülni, de egyszerűen muszáj volt kicsit kimozdulnom és kettesben lennem a férjemmel, és hogy tudatosítsam magamban fizikailag is, hogy igen, anya lettem, de nő is vagyok, és feleség is. Nagyon feltöltődtem az alatt az egy órácska alatt, és nagyon büszke voltam magamra, hogy elmentem, és még JÓL IS ÉREZTEM MAGAM. A kisfiamra addig kb. öten vigyáztak, végig aludt, és igen, anyatejes volt, és igény szerint szoptattam közel 1 éves koráig. 3 hónapos volt, mikor nekem kezdődött az új félév az egyetemen, ami 4 hetente egy péntek-szombatot vett igénybe. Vittem magammal, ott vigyáztak rá és amikor szóltak, lementem, megszoptattam, és mentem vissza az órára. És iszonyúan élveztem.

Én az elmúlt három évem 90%-át éjjel-nappal a gyerekeimmel töltöttem, és akinek ez esetleg kérdés lenne, nagyon szeretem őket, és imádok velük lenni, de nagyon szoktam élvezni, amikor végre eljutok kettesben a férjemmel valahová vagy eltudok menni egy rendezvényre. És egyébként pontosan emiatt az okoskodások miatt nem számolok be a magánéletemről szinte egyáltalán a közösségi média felületeimen, amiről bővebben itt is írtam, mert semmi kedvem hallgatni ilyen sületlenségeket, meg megbélyegzéseket, hogy hogyan merészelem jól érezni magamat a gyerekeim nélkül. 

Ráadásul rengeteg párkapcsolat megy tönkre sajnos amiatt, hogy a gyermekek születése után a felek már megszűnnek önmagukban létezni, már nincs Kata meg Pista, csak Anyu meg Apu, nem lehet másról beszélni, mert milyen anya már az olyan, aki nem a négy fal között éli az életét kócosan lebüfizett pólóban, és időnként vágyna egy kis kikapcsolódásra. Hiszen előbb voltunk emberek, nők, és valakinek a párja, mielőtt anyává váltunk, ne feledjük már ezt el. A gyermeknek is az a jó, ha boldog, és kiegyensúlyozott szülei vannak, és ha ehhez az kell, hogy heti 2 órára kimozduljon egy édesanya, és van kire rábízni a picit, hadd menjen már anélkül, hogy tört döfnénk belé.

Szóval nagyon jó lenne, ha nem okoskodnának folyton egyesek, és vagdalkoznának a "gyereknek az anyja mellett a helye" mondatokkal nyakló nélkül... Persze, hogy ott van, de engedtessék már meg, hogy időnként mást is csinálhasson már egy anya - mondjuk amihez kedve van? - aminek nincs köze a gyerekekhez. Hadd menjünk már el időnként egy fodrászhoz, vagy moziba, vagy ahova éppen a kedvünk tartja, lelkiismeret furdalás nélkül! Biztos vagyok benne, hogy sok anya azért is hanyagolja el magát, és nem tekint magára másként, kizárólag anyaként, mert ezt a hülyeséget nyomatják neki, hogy mostantól már szűnjön meg létezni, és mindent áldozzon fel az anyaság szent oltárán. NEM! Egy anyának is szüksége van arra, hogy feltudjon töltődni, hogy tudjon egy kicsit nyugiban lenni, gondolkozni, romantikázni a párjával, vagy csupán, hogy megtudja enni időnként a reggelijét REGGEL, egy ültő helyében, vagy ne adj isten aludjon egyben 8 órát. És amikor erre vágyik valaki, ilyenkor nem mondott csődöt, mint anya, vagy szereti kevésbé a gyerekeit, csupán úgy viselkedik, mint egy normális EMBER. 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

I/llegalbeauty (@illegal_beauty_blog) által megosztott bejegyzés, Szept 23., 2018, időpont: 12:11 (PDT időzóna szerint)